Ez a vers a “Látlak-e?” című vershez hasonlóan a virágmegfigyelés kapcsán született, igaz kicsit korábban. Még tavaly októberben figyelgettem munka közben mentem el minden nap egy ismeretlen, de különlegesen gyönyörű virág mellett. Ő, és egy játékos vizslától ajándékba kapott kopott csont ihlették a verset, a fotósorozat azonban a mostani, otthon végzett gyakorlás során született.
Kihervadunk
Kihervadunk a világból,
kopott csontok leszünk,
múlik az idő,
és múlik a test is velünk.
Porrá fonnyadunk,
majd Új Életre lelünk,
s új teste bújva
találkoznak újra
útjaink.
Lélekgyökereink új formát adnak,
mert a valódi dolgok
soha el nem múlnak.
Veszprém, 2021.10.25.
